Anyának

 

Bajban, jóban rosszban.

Mindegy hol és hogyan.

Te mindig a legjobbat, a legszebbet adod.

Csak Hozzád fordulhatok, ha bú, ha gond ér.

De a rossz dolgokért sem dorgálás a bér.

Felnevelsz, elviselsz olyannak, amilyen vagyok,

Te az én szememben a legszebb csillagnál is szebben ragyogsz!

Te a világ legnagyobb gyémántja,

A Föld legjobb Anyája.

Mindenek mindene,

Legjobbak legjobbja

A viselkedésemért kérlek, ne haragudj rám soha!

Hisz elnéző, megértő vagy?

A mi szemünkben örökre Angyal maradsz!

 

 

Apának

 

Te, aki mindig a példaképem voltál

mint egy fényes csillag utat is mutattál.

Bocsásd meg nekem, ha oly zárkózott voltam,

hogy nem köszöntem meg, amit Tőled kaptam.

 

Pedig óvva és szeretettel neveltél

azt érzem, hogy mégis messzire kerültél.

Szeretném, ha újra közel lennél hozzám

úgy megölelnélek, Drága Édesapám!

 

 

 

Búcsúlevél

 

Nekem még mindig fáj az, amit mondtál.

Lehet akaratlanul, de megbántottál.

Eljátszottak minden esélyed,

engem elvesztettél, mostmár végleg.

Bár szerettük egymást, nem nehéz továbblépni,

A lelkembe gázoltál, ezt nem fogom felejteni.

Ha legközelebb látlak, erősnek kell lennem

s most elküldöm neked búcsúlevelem.

 

 

 

Búcsúzás

 

Ülni egy csendes szobában

S várni valakire, aki nem jön többé.

Elutazni onnan, ahol boldog voltál

s otthagyni szíved örökké.

Szeretni valakit, aki nem szeret téged,

könnyeket tagadni mik szemedben égnek.

Kergetni egy álmot, soha el nem érni

csalódott szívvel mindig csak remélni.

Megalázva írni könyörgő leveleket

sírdogálva várni, s nem jön rá felelet.

Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak

rózsákat őrizni, melyek már megfakultak.

Hideg búcsúzásnál forró csókot kérni,

mással látni őt, nem visszafordulni.

Kacagni boldogan, hazug lemondással

otthon leborulni könnyes csalódással,

aztán átvergődni hosszú éjszakákat

imádkozni azért, hogy Ő meg ne tudja mi is az a bánat.

 

 

 

Tettek, szavak, cselekvések

 

Megbántottál, mikor azt hittem szeretsz

sírtál, mikor úgy tudtam nevetsz.

Féltél, mikor bátornak láttalak,

átvertél, mikor annyira vártalak?

Kínoztál, mikor azt hittem vigyázol

jót tettél, mikor úgy hittem hibázol.

Átnéztél rajtam, mikor itt voltam Veled

szemedbe néztem s Te becsuktad szemed.

Elengedtél mikor fogtam volna kezed?

beszéltem Hozzád, s elfordítottad fejed.

Azt hittem szeretsz, egy kicsit talán,

pedig ez egy hamis illúzió csupán?

 

 

 

Engedd

 

Ha volna esély, hogy vissza ?????.

ha volna esély, hogy megbocsáss

ha volna esély, hogy rám tekints,

hogy szerelmeddel melegíts,

hogy szeress újra.

Ha volna esély, hogy pillants rám

ha volna esély: megköszönném.

Szeretnélek, ha megengednéd

vágyakoznék utánad, ha megengednéd.

S szeretnélek, úgy mint rég

Tudod: ha megengednéd.

 

 

 

Szeretlek nappal, szeretlek éjjel

Soha nem múló szenvedéllyel.

Néha komoly, néha játék

Veled minden perc ajándék.

Ugyanúgy álmomban, mint ébren

Akarom: ez a szerelem soha véget ne érjen!

Eljön az a nap, mikor újra látlak!

Eljönnek azok az órák, mikor karjaidba zárhatsz!

Eljön egyszer minden várt perc és óra,

Eljön egyszer, hogy szeretlek újra.

Kell mi Tőled van!

Kell mi Téged ad!

Kell miben Téged látlak!

Kellenek az örömök s vágyak,

Kell a szó minek lángja éget

Mert én igaz szívből szeretlek Téged!

 

Történet

 

Fizika óra van és Mellette ülök. Nézem a fénylő bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét? Ő rám néz és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám. Ő csak az úgymond ?legjobb barátom?. Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám, elkéri a matek füzetemet. Én odaadom neki. Ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja: ?köszi?.

Én el akarom mondani mennyire szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk. De Ő nem úgy néz rám, és én ezt tudom.

Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír?sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, Ő átölel? érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban tartom, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit majd azt mondja: ?köszi?.

Én el akarom mondani, hogy szeretem és el akarom mondani, hogy akarom Őt és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk. De Ő nem így néz rám és én ezt tudom.

Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog.

Én el akarom mondani, hogy szeretem és akarom Őt és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk. De Ő nem így néz rám és én ezt tudom.

Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, csodaszép az arca, gyönyörű Nő. Az utolsó nap Ő rám mosolyog az arcomra nyom egy puszit.

Én el akarom mondani, hogy szeretem, akarom Őt, és nem akarom, hogy barátok legyünk, de Ő nem így néz rám. És én ezt tudom.

Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek Vele telefonon és egy nap kapom a szörnyű hírt.

Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, akarom Őt, nem akarom, hogy csak barátok legyünk. Már nem tudhatja meg? Később felmegyek a szobájába, meglátom a naplóját, kinyitom... és elolvasom sorait:

?Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, hogy akarom Őt és nem akarom, hogy csak barátok legyünk. De Ő nem így néz rám, én ezt tudom.

 

 

Hiányzol

 

Különleges dolog, ami belülről éget,

a hiányod az, mit fájdalomként érzek.

Bármit nézek, csak Téged látlak,

gondolataimban csak szavaid járnak.

Emlékeztetnek selymes bőröd illatára,

hogy együtt legyünk,

azért születtünk e világra.

 

 

 

Egy borús éjjelen

 

Borús szeptemberi nap volt

Az éj, melyen elváltunk.

Az eget villám szelte át,

A sötét tó világossá vált.

Sötét árnyékképek bontakoztak ki

A fák lombjai alatt ? vágyaim képei.

A Föld megremegett ?

A térséget Rengés rázta meg.

A szívem szenvedési voltak ezek.

A fájdalom, a bú dicső jelei.

Az éj, melyen egy álom szertefoszlott

A pillanat, melyben lelkem meghasadott.

 

 

 

Álom

 

Minden este, ha elfogy az álom,

Minden álmaimban Utánad vágyom.

Álmodom felőled tündérszép meséket

És az a vége, hogy szeretlek Téged!

 

 

 

Gyermekkor

 

A gyermekkor elmúlt, már örökre vége,

Hát légy velem boldog, ne sírjak érte.

Új örömök várnak, egy életre szólnak,

Szeressél engem s miénk a holnap!

 

 

 

Valaki

 

Valaki nem ír pedig úgy várom,

Valaki nem szeret, pedig én úgy imádom.

Valaki nem hallja, ha Érte zokogok

Valaki nem bánja, ha Érte meghalok.

 

 

 

Csillag

 

Kigyúl az első csillag, lángra gyúlnak a vágyak,

Csillagfényes éjszakán én csak Téged várlak.

Jól tudom, hogy nem jössz, de olyan jó várni

Hazudok a szívemnek, hogy ne tudjon fájni.

 

 

 

Megcsalatva

 

Ülök a parkban egy fa alatt,

siratom a boldog napokat.

Hallgatom a levelek dalát

feledem minden szavát.

- Annak, ki szeretni akart.

 

Próbálom feledni a szavakat,

de újból szívembe marnak,

szemembe könnyeket csalnak

Úgy, mint ahogy engem csaltak

- Azok, akik szeretni akartak.

 

 

 

Könnycsepp

 

Ha egy könnycsepp gördül végig arcomon

azért van, mert hiányzol nagyon.

Hiányod megszokni sosem fogom

de ott vagy a szívemben, s ez jó nagyon!

 

 

 

Vetkőztess

 

Szeress,

szemeddel vetkőztess!

Ajkaddal csókolj!

Karoddal ölelj!

Kezeddel simogass!

Szeress,

testeddel hozzám simúlva!

Egybe forrva,

édes mámorban!

Szeress, lassan, lágyan!

Gyorsan, vadúl

szeress, ha várlak!

Ha nem akarom:

szeress, ha virrad, ha alkonyul,

szeress ébren, ha álmodnék!

S ha megremegnék, kérlek, szeress még!

 

 

 

Reád vágyom

 

Szeretlek?

Általad nyert értelmet e szó.

Látni tanítottál, meglelni azt,

mi veled Bennem jó.

Első érintésed óta

másra sem vágyom,

Öled tüzében lelni

halálom.

A túlvilágból visszatérni

s Benned megint égni,

Téged újra, újra?

S újra élni.

 

 

 

Keringő

 

Az élet egy mámoros angolkeringő,

mely feltáncol az égig, a boldogságod attól függ

kivel táncolod végig.

 

 

 

Te vagy

 

Te vagy a nyugalom

Te vagy az ígéret.

Te vagy ki szól hozzám ?

s én már nem félek?

Te vagy ki meghallgat,

bármit is mesélek,

Te vagy ki elcsitít,

mikor bánt az élet.

Mikor úgy érzem

már nincs bennem lélek?

Te vagy ki figyelsz rám,

ha nem is beszélek?